Miért hagyná otthon a zenéket és videókat?
Útközben is nézheti és hallgathatja kedvenceit a távoli médiaadatfolyam-továbbítás segítségével
Szerző: Drew Williams
Az otthoni számítógépem műsortára egy telhetetlen kisgömböc, ami azóta hízik számítógépről számítógépre vándorolva, hogy bemásoltam az első zenei CD-m anyagát. Tele van olyan tv-műsorokkal, amiket úgy gondoltam, majd egyszer lesz időm megnézni, olyan számokkal, amik nem férnek fel a hordozható lejátszómra, valamint a családról készült néhány ezer fényképpel és videóval.
Szép kis anyag, és sok időt szántam az elmentésükre, mégis a többségük az otthoni számítógépem merevlemezén aszalódott, sosem néztem vagy hallgattam meg. Nem volt időm arra, hogy más készülékeken is rendezgessem a videókat és számokat, és nem volt kedvem egy külső merevlemezen ömlesztve magammal cipelni az egészet – e nélkül is elég nehéz volt a hátizsákom.
Úgy tűnt, a lustaság megfoszt a szórakozástól, de mint oly sokszor, ismét az internet jött a megmentésemre. Mióta telepítettem a Windows 7 rendszert az otthoni gépemre és a laptopomra, útközben is szemezgethetek az óriásira duzzadt médiaállományból. Ezt egy új szolgáltatás, a távoli médiaadatfolyam-továbbítás teszi lehetővé.
Két számítógép, közös műsortárral
Valószínűleg találkoztak már az internetes médiaadatfolyam-továbbítással, amit a zenét, illetve videókat közzétevő webhelyek biztosítanak. A távoli médiaadatfolyam-továbbítás különbözik ettől. Személyes, biztonságos internetkapcsolatot teremt az otthoni számítógéppel, és közvetlenül a Windows Media Player alkalmazással elérheti videóit, képeit, zenéit és felvett tv-műsorait.
Otthoni számítógépen lévő médiafájlok elérése laptopról a távoli médiaadatfolyam-továbbítással
A távoli médiaadatfolyam-továbbítást mind az otthoni, mind pedig a lejátszáshoz használt számítógépen be kell állítani – de ez csupán egyszeri feladat, ezek után nem kell mást tennie, mint kapcsolódnia az internethez, elindítania a lejátszót, és élveznie a műsort.
Az én esetemben először engedélyezni kellett a távoli adatfolyam-továbbítást a pincém sarkában gubbasztó számítógépemen és a 3 kilós laptopomon, amit mindenhová magammal viszek.
Először a pincében lakozó szörnyeteggel kezdtem, amely egy szándékosan nem hordozható, médialejátszásra összeállított számítógép (500 GB-os merevlemezzel), ami a tévével van összekötve.
Először kössük össze a számítógépeket
Megnyitottam a Windows Media Player programot, majd rákattintottam az Adatfolyam menüre a lejátszó bal felső sarkában. A menü első eleme (Internetes hozzáférés engedélyezése az otthoni médiafájlokhoz) egy párbeszédpanelt nyit meg, ahol olyan lehetőségek közül választhatunk, mint az Online azonosító csatolása és az Internetes hozzáférés engedélyezése az otthoni médiafájlokhoz. Nem volt csatolt online azonosítóm (talán Önnek sincs még), tehát rákattintottam a hivatkozásra, vállalva a kitérőt, hogy beszerezzek egyet.
Az Otthoni médiafájlok internetes elérése párbeszédpanel
A csatolt online azonosító tulajdonképpen egy titkos dekódoló, ami párt alkot egy online azonosítóval, például egy Windows Live -fiók Windows felhasználói fiókkal – így az otthoni számítógép lehetővé teszi az ugyanazzal az online azonosítóval rendelkező távoli számítógép elérését. Hogy mindez lehetővé váljon, az Online azonosítószolgáltató hozzáadása hivatkozásra kattintva telepítenem kellett az otthoni számítógépemre egy online azonosítószolgáltatót.
A hivatkozás az elérhető online azonosítószolgáltatók listáját tartalmazó weblapra irányított. A Windows Live lehetőséget választottam, rákattintottam a hivatkozásra a szolgáltató letöltéséhez, majd visszatértem a Felhasználói fiókok részbe, ahol egy új elemet találtam: egy Windows Live-bejegyzést, amihez egy Online azonosító csatolása hivatkozás társult.
Mivel már rendelkeztem Windows Live azonosítóval a Hotmail-fiókomon keresztül, csak rákattintottam a hivatkozásra, aztán megadtam az e-mail címem és a jelszavam. Ha még nincs Windows Live ID azonosítója vagy más támogatott online azonosítója, ne aggódjon, pár perc alatt szerezhet egyet. Miután megadtam az online azonosítóval kapcsolatos információkat, az azonosító megjelent a Felhasználói fiókok oldalon, az azonosítószolgáltató mellett. Rákattintottam az OK gombra, és máris megnyílt az Otthoni médiafájlok internetes elérése párbeszédpanel.
És máris megindult az adatfolyam
Az online azonosító csatolása után a távoli adatfolyam-továbbítás bekapcsolása pofonegyszerű: Rákattintottam az Internetes hozzáférés engedélyezése az otthoni médiafájlokhoz gombra... és kész is voltam (legalábbis az egyik számítógéppel). Megismételtem a fenti lépéseket a laptopomon is – persze, ugyanazt az azonosítót használva –, és minden készen állt arra, hogy adatfolyam-továbbítással férhessek hozzá a saját médiatáramhoz.
Összepakoltam a laptopomat, és elmentem egy olyan kávézóba, ahol van ingyenes Wi-Fi. Mivel egy nyilvános, nem biztonságos hálózaton voltam – ezt a gép közölte is, amikor csatlakoztam – csak fogadni tudtam az adatfolyamokat, küldeni nem. Ez persze nem volt gond, hiszen csak hozzá akartam férni az otthoni médiafájljaimhoz.
Őszintén szólva le is töröltem minden médiafájlt a laptopról, hogy helyet csináljak a munkával kapcsolatos dokumentumoknak. A Windows Media Player valóságos digitális sivatag volt, amikor megnyitottam, csak egyetlen bejegyzés árválkodott benne az Egyéb műsortárak pontban: az otthoni médiatáram. Rákattintottam a mellette található nyílra, hogy megjelenítsem a médiakategóriákat, és amikor kiválasztottam a Zene
kategóriát, a lejátszó közepét kitöltő részletek panel hirtelen dalok ezreivel telt meg. Minden, 1999 óta bemásolt vagy letöltött fájl ott volt. Amikor rákattintottam a Felvett tévéműsor elemre, megjelent az összes, a Windows Media Center alkalmazással rögzített tévéműsor. Ugyanaz az élmény volt, mintha otthon ültem volna a radiátor méretű számítógépem mellett, leszámítva persze, hogy több volt a fény, és jobb volt a kávé.
Néha volt pár másodperces késlekedés, amikor duplán kattintottam egy TV-műsorra, de ez tulajdonképpen elfogadható, ha figyelembe vesszük, hogy a Simpsons-család kiszolgálókon, modemeken, és útválasztókon keresztül jutott el a laptopom képernyőjéig. A 14 hüvelykes kijelzőn kiváló volt a képminőség, és a félórás epizód csak néhányszor akadt meg egy-két másodpercre. A zenékkel abszolút semmi problémám nem volt.
Az első alkalom óta sokszor nyitottam meg távoli adatfolyam-továbbítással az otthoni médiakönyvtáramat repterekről, könyvtárakból, vagy akár a seattle-i utcák ingyenes Wi-Fi hotspotjainál. Egy kicsit még mindig szokatlan érzés, hogy 300 GB-nyi zenéből, videóból és képből válogathatok egy 80 GB-os merevlemez-kapacitású laptopon. A médiatáram áttörte a pince falait, és bárhova velem utazhat.
A szerzőről
Drew Williams a Windows csapat írója a Microsoft vállalatnál. Mielőtt a Microsoft vállalathoz csatlakozott, videojátékokról, repülőgépekről, bűnözésről és veszélyes hulladékokról írt (bár nem mindig egy időben). A munkáján kívül a hobbijai között szerepel a kisgyermekek felnevelése, a komposzt lapátolása és az alvás.
Megjegyzése van a szerző számára? Hagyjon visszajelzést az alábbi eszköz segítségével. (Ha az egyik gombra kattint, megjelenik a szövegdoboz.) Vegye figyelembe, hogy bár a szerző elolvassa a visszajelzést, a visszajelzések nagy mennyisége miatt nem tud személyesen válaszolni.
